Kisgyermekkori agresszió

Három és hat éves kor között az agresszív megnyilvánulások változásokon mennek keresztül. Míg 18 hónapos korig a csúfolódás és a testi agresszió nagyjából azonos arányban jelenik meg, addig három és hatéves kor között a verbális agresszió aránya emelkedik. Az instrumentális agresszió is ebben a korban jelenik meg, vagyis amikor a gyermek akkor is bántalmazni próbálja a másikat, ha a birtoktárgy nem forog kockán.
Nemi eltérések is vannak a gyermekek között agresszió tekintetében. Megfigyelték, hogy bár még kétévesen hasonlóan reagálnak a frusztrációra, addig négyéves korra a lányok visítanak, a fiúk inkább ütnek. Ennek oka, hogy a társadalom, és így a szülők is jobban tolerálják a fiúk nyílt agresszióit, míg a lányokét többnyire büntetik. További ok, hogy a szerepmodellek is különböznek fiúk és lányok esetén. Így a lányoknál fokozatosan gátlás alá helyeződnek az agresszív megnyilvánulások, míg a fiúk szabadabban kifejezhetik haragjukat.
Nagyon gyakori eset, amikor az óvodáskorú kisgyermeknek testvére születik és a szülők, természetesen akaratukon kívül, az ovis 3-4 éves gyermeket nagyobbként kezdik kezelni. Kevesebbet törődnek a nagyobb testvérrel, ezáltal a szülők figyelme nagymértékben lecsökken és főleg a kisebbik testvér felé irányul, összpontosul. Nagyon sok szülő esik bele ebbe a hibába, és csak akkor esnek kétségbe, amikor ennek látható következményei vannak. Az addig szobatiszta gyerek egyszer csak újra bepisil, vagy beszékelővé válik. Ez a visszacsúszás tulajdonképpen egy figyelemfelkeltő reakció, amellyel ha nem fordul szakemberhez a szülő, akkor gyermek később súlyos károkat szenved el, amely aszociális irányt mutat majd.
Az ilyen kisgyerekek tudat alatt rendkívül szenvednek. Nem tudnak még hangot adni annak, hogy szüleik őt is vegyék figyelembe, ezért így reagálnak, amit tulajdonképpen regresszióként is elemezhetnék. Hiszen akaratlan visszacsúszást jelent a gyerek életében. Az anya kétségbe esik, nem érti, mi történhetett, a különböző vizsgálatok negatív végeredménye után az anya megnyugszik mindaddig, míg a gyermeke az éjszakai alvás közben újra bepisil. Szerencsére a legtöbb esetben már eszébe jut az anyáknak, hogy pszichológushoz forduljanak ezzel a problémával, aki helyre hozhatja a gyermek kiegyensúlyozott világát, és érezni fogja szülei szeretetét.
Ebben a korban a gyerekeknek még rendkívül nagy szükségük van az édesanyjukra, nagyon anyaigényesek. Éppen ezért kell rendkívüli módon odafigyelni rájuk, ha ez elmaradna, mindenféleképpen pótolni kell, mert ha ez nem történik meg, a gyerek fejlődése súlyos károkat szenved. Ez a károsodás később neurotikus jelleget ölthet, vagy disszociális irányt vesz.
Az ezt követő 6-10 éves kor a fejlődés szempontjából úgynevezett csendes időszak, az ösztönnyugvások kora.

Kapcsolódó fórumok:

• testvér tetkók
• furdozo lanyok 3